Csili-vili giliszták

A giliszták nem lesznek földesek, bár a talajban élnek, mivel a bőrük különleges felépítése segítségével a talajból vizet vonzanak magukhoz.

Bár a giliszták egész nap a talajban mozognak, mégis tisztának tűnnek, amikor a felszínre jönnek. Vajon hogyan néznénk mi ki, ha egész nap a talajon csúsznánk-másznánk? Hogy csinálják???

Egy lufival és egy vékony vízsugárral (pl. csapból) bemutathatjuk, hogy a giliszták hogyan maradnak tiszták. Egyszerűen dörzsöljük a lufit az ruhánkhoz (ez a súrlódás hasonló a földigiliszta súrlódásához, amikor a talajban kúszik). Ezután vigyük közel a léggömböt a vízsugárhoz. Figyeljük meg, hogyan hajlik a víz a ballon felé.

Érdemes egy hosszú, keskeny és lehetőleg rózsaszín vagy barna lufit használni, ha lehetséges, hiszen ezzel jobban el lehet képzelni, hogy a gilisztáról mutatunk be kísérletet.

Egyszerű magyarázat (9-10 éveseknek)

Amikor a giliszta mozog a talajban, a közte és a talaj részecskéi közötti súrlódás megváltoztatja a bőrét. A bőre és a talajban lévő víz majdnem úgy viselkednek, mint a mágnes: ahogy a giliszta mozog a talajban, a víz feléje mozog. Az eredmény az lesz, hogy a giliszta tulajdonképpen folyamatosan zuhanyozik mozgás közben.

Haladó magyarázat (11-12 éveseknek)

Kiderült, hogy a gilisztáknak különleges bőrük van, amely „okosan” használja fel a helyben lévő erőforrásokat, hogy tisztán maradjon. Amikor egy giliszta mozogni kezd, a talajjal szembeni súrlódás hatására a bőrén elektronok halmozódnak fel (ugyanez történik a hajjal, ha áthúzzuk a fejünket egy pulóveren: a hajunk elektronokat vesz fel a pulóver súrlódásától – hiszen az elektronok mindenütt ott vannak). Hogyan is működik a giliszta tisztulása? A talaj olyan, mint egy szivacs, nagyon sok vizet tárol a talajszemcsék között. A víz minden apró darabjának (azaz molekulájának) van pozitív és negatív pólusa, hasonlóan ahhoz, ahogy a mágnesnek északi és déli pólusa van. Ahogy a giliszta áthalad a talajon, a talajban lévő víz pozitív oldala vonzódik a giliszta bőrén felhalmozódó elektronokhoz. Tehát, ahogy a giliszta áthalad a talajon, a benne lévő víz a giliszta felé mozog (hasonlóan ahhoz, ahogy a hajunk feláll, amikor a pulóvert levesszük). Ez a többlet-víz csúszósabbá teszi a földet a giliszta körül, megkönnyítve a giliszta mozgását a talajban. Ugyanez a víz segít a giliszta tisztán tartásában is. Mintha a giliszta állandóan zuhanyozna, miközben a földben halad.

Tehát, annak ellenére, hogy egész nap a talajban kúszik, amikor a giliszta felbukkan a föld felszínére, tiszta és talajmentes.

Még részletesebb magyarázat (pedagógusoknak)

A giliszta azon képessége, hogy tiszta maradjon, bemutatja a világegyetem anyagának alapvető felépítését is. Az anyag kis építőkockákból, úgynevezett atomokból épül fel, amelyek egy kicsit úgy működnek, mint a Lego építőkockái. Körülöttünk minden – ruhánk, bőrünk, asztalaink, ceruzáink, az iskolabuszok – atomokból áll. Különféle atomok léteznek (akárcsak a Legók különböző típusai). Az atomok mennyiségétől és típusától függően különböző típusú anyagokat kapunk. Például a víz kétféle atomból áll: hidrogénből és oxigénből. Ha két hidrogénatom és egy oxigénatom találkozik, egy vízmolekulát alakítanak ki. Így rajzolhatunk egy vízmolekulát:

Képzeljük el, hogy a Lego építőkockái még kisebb elemekből épülnének fel. Az atomok is még kisebb egységekből épülnek fel - az egyik ilyen kis egységet elektronnak nevezzük. Az elektronok mozoghatnak, és gyakran mozognak is egyik atomról a másikra. Ha valahol elektronok halmozódnak fel (például egy giliszta bőrén vagy a hajunkon), azt mondjuk, hogy az a hely negatív töltésű. A negatív töltésű dolgok (azaz sok elektron) hajlamosak a pozitív töltésű (kevesebb elektront tartalmazó) dolgok felé mozogni. Ezt úgy képzelhetjük el, ahogy a mágnes is vonzza az ellentétes pólusú másik mágnest.

Egy vízmolekulának több elektronja van az egyik oldalon (ahol az oxigénatom van), mint a másikon (ahol a hidrogénatomok vannak). Tehát a hidrogén oldal pozitívabb töltésű. A vízmolekulának ez a része akkor vonzódik a giliszta bőréhez, amikor ott elektronok halmozódnak fel. Tehát amikor egy giliszta mozogni kezd a talajon keresztül, az abban lévő víz a giliszta felé mozog.

Mi emberek olyan ötletet tanultunk a gilisztáktól, amelyre korábban nem gondoltunk. Ahogyan megkönnyíti a giliszta mozgását, ha nem tapad rá a talaj, úgy az olyan járművek, mint a traktorok és buldózerek, könnyebben mozognak, ha nincsen sárral belepve a kerekük. Vajon eltanulhatnánk a gilisztáktól, hogyan tartsuk tisztán a traktorokat?

Ha elektromos áramot (vagyis elektronokat mozgatunk) vezetünk át egy traktor fém részén, a ráragadt sárban lévő víz összegyűlik a traktor és a sár között, amitől a sár „magától” lecsúszik! A kutatók bebizonyították, hogy ezzel nagy mértékben javítható az energiahatékonyság. A kevesebb energiát használó berendezések kevesebb fosszilis tüzelőanyagot vagy megújuló energiát igényelnek a munkához, ami csökkentheti a környezetszennyezést.

Környezetismeret/Természettudomány

·         Az élettelen anyagok érzékelhető tulajdonságai

·         Az élettelen anyagok és élőlények azonos és különböző tulajdonságai

·         Megfigyelőképesség fejlesztése

·         Állatok testfelépítése

·         Testek elektromos állapotának létrehozása

Technika és tervezés (Technológia)

·         Lakás és karbantartása

·         Kreativitás fejlesztése

Digitális kultúra (Mérnöki tudományok, mérnöki tudományok)

·         Az online és az offline környezet összehasonlítása

·         Információszerzés az e-világban

Vizuális kultúra (Művészetek)

·         Technológia és hagyomány

Matematika

·         Megfigyelés fejlesztése

Gondoltátok volna, hogy az emberek tanulhatnak a gilisztáktól? Miért igen vagy miért nem?

Hogyan használhatnánk másként ezt az ötletet? Hogyan segíthet ez az ötlet eltávolítani a sarat pl. a cipőkről vagy bakancsokról?