Lufi kereső

Kapcsolódás a biomimikrihez:

A rajokban élő állatoknál az önszerveződést egyszerű szabályok irányítják, ez a természetben gyakran megfigyelhető. A következő feladat azt mutatja be, hogy az egyéni szintű egyszerű szabályok hogyan vezetnek csoport szinten összetett és hatékony eredményekhez. A kétféle lufikeresési stratégia összehasonlításával a tanulók megtapasztalják az együttműködés és a csapatmunka erejét a közös célok elérésében.

Foglalkozás:

Eszközök és anyagok:

• a gyerekek számának megfelelő számú lufi
• alkoholos filctollak
• stopperóra

Előkészületek:

Vagy egy kisméretű tornateremben végezzük el a feladatot, vagy a tantermet rendezzük át úgy, hogy középen legyen egy nagyobb üres tér.

Leírás:

1. Vigyünk léggömböket az iskolába, és kérjük meg a gyerekeket, hogy fújják fel, majd írják rá a nevüket.
2. Kérjük meg a gyerekeket, hogy hagyják a lufikat a teremben, az üres részen, és menjenek ki. Keverjük jobban össze a lufikat. Két fordulót játszunk, más-más szabállyal.
3. 1. forduló: Mondjuk meg a gyerekeknek, hogy menjenek be a terembe, és keressék meg a saját lufijukat. A beszéd nem megengedett, és a többi lufit ott kell hagyniuk, ahol vannak. Adjunk nekik 5 percet, és nézzük meg, hányan találták meg saját léggömbjüket ennyi idő alatt.
4. 2. forduló: Az összes lufi ismét a teremben van. Most mondjuk meg a gyerekeknek, hogy vegyék fel a legközelebbi léggömböt, és adják oda annak, akinek a neve szerepelt. Mennyi időbe telik, mire mindenkinek megvan a saját léggömbje?

„A léggömbök olyanok, mint a szerencse. Senki nem találja meg, ha csak magának keresi. De ha mindenki befektet a másik boldogságába, akkor a saját boldogságát találja meg a leggyorsabban.”